WintherStormer: Electric Fairytales (2008)

A norvég Terje Winther kvartettjének "Elektromos tündérmeséje" a régi analóg szintetizátorok, az elektromos gitár és az ütős hangszerek improvizációjának a terméke. Ez az együttes harmadik albuma és a második a "live-in-studio" albumok között, tehát ezt is közönség jelenlétében vették fel, hasonlóan a 2007-ben megjelent Live 2007 című lemezhez. A 2008. április 26-án piacra került album talán még a korábbi két albumnál is zúzósabb. A kritika az Airsculpture-hez és a Radio Massacre International-hez hasonlítja leginkább a WintherStormert, s talán nem véletlenül. Az ipari zajok tudatos és bátor felhasználására kevés hasonlóan sikeres kísérlet történt mint az Electric Fairytales. Az első szám a Cucumber Salad Klaus Schulze korai zenéinek kísérletező kedvét idézi. A For the Love of All Things álmodozóbb hangulatú rövid tarckje után a Rising Ashes ismét a kemény elektronikus zajokra épít, ebbe érkeznek meg a hűvös szekvenciák, melyek egy majd' félórás hömpölygést követően váratlanul szétesnek, s az utolsó percben ismét a zajoké a főszerep. Az utolsó szám, az album címadó dala talán a legnagyobb kaland az összes között. Az újra meg újra nekilóduló, de minduntalan kisikló, az elvont hangzásokkal viaskodó dallam egy valójában befejezetlen kísérlet.