Tim Brady - Shuya Xu - Monique Jean (Ars Acustica)

Egy kis válogatás a Bartók Rádió - azóta már megszűnt - Ars Acustica címet viselő, főleg elektroakusztikus műveket műsorára tűző programjából. A műsor szerkesztője Bánkövi Gyula leginkább a francia-kanadai vonulat felé orientálta a hallgatóságot, így megismerhettük többek között Darren Copeland, Yves Beaupre, Paul Dolden, Robert Normandeau egy-egy lemezét, amelyek mindegyike az empreintes DIGITALes kiadónál jelent meg.
A 2009 május 3-ai műsorban az alábbi műveket hallhattuk:

Tim Brady: Playing Guitar - Symphony No. 1
Szimfónia 5 tételben, szóló elektromos gitárra, hangszalagra, 15 hangszeres előadóra és élő elektronikára. A művet a Nouvel Ensemble Moderne rendelte 1997-ben, bemutatójára 2002 októberében került sor Montrealban.

Shuya Xu: Taiyi II
A fuvolára és hangszalagra írt mű az 1993-as Lauréats du 21e Concours International díjazottja.

Monique Jean: L'adieu au s.o.s.
Részlet az empreintes DIGITALes kiadónál 2003-ban megjelent lemezről. Az 1960-ban született kanadai Monique Jean a Université de Montréal-on tanult zeneszerzést Francis Dhomont irányítása mellett. Elektroakusztikus kompizíciók mellett, kisérleti filmek és videó installációk területén is alkot. Jelen album a komponista hölgy első lemeze, amelyen talált hangokat, zajokat felhasználva, meglehetősen sötét, fenyegető hangulatot teremt.

René van der Wouden: Sequential Tourism (2008)

A holland szintetizátoros Rene van der Wouden talán legjobb albuma a 2008 szeptemberében megjelent Sequential Tourism. A klasszikus Berlin Schoolt a francia elektronikus zene dallamosságával ötvöző, a Space Art, Jean Michel Jarre, Frederic Mercier és Thierry Fervant zenéjére emlékeztető muzsika született. Rene szintetizátorából romantikus, nosztalgikus és magányos tónusok törnek elő, de és ez nagyon fontos - távolról sem giccsesek. Egy szóval igen jó lemez!

WintherStormer: Electric Fairytales (2008)

A norvég Terje Winther kvartettjének "Elektromos tündérmeséje" a régi analóg szintetizátorok, az elektromos gitár és az ütős hangszerek improvizációjának a terméke. Ez az együttes harmadik albuma és a második a "live-in-studio" albumok között, tehát ezt is közönség jelenlétében vették fel, hasonlóan a 2007-ben megjelent Live 2007 című lemezhez. A 2008. április 26-án piacra került album talán még a korábbi két albumnál is zúzósabb. A kritika az Airsculpture-hez és a Radio Massacre International-hez hasonlítja leginkább a WintherStormert, s talán nem véletlenül. Az ipari zajok tudatos és bátor felhasználására kevés hasonlóan sikeres kísérlet történt mint az Electric Fairytales. Az első szám a Cucumber Salad Klaus Schulze korai zenéinek kísérletező kedvét idézi. A For the Love of All Things álmodozóbb hangulatú rövid tarckje után a Rising Ashes ismét a kemény elektronikus zajokra épít, ebbe érkeznek meg a hűvös szekvenciák, melyek egy majd' félórás hömpölygést követően váratlanul szétesnek, s az utolsó percben ismét a zajoké a főszerep. Az utolsó szám, az album címadó dala talán a legnagyobb kaland az összes között. Az újra meg újra nekilóduló, de minduntalan kisikló, az elvont hangzásokkal viaskodó dallam egy valójában befejezetlen kísérlet.

Giacinto Scelsi: Quattro pezzi per orchestra - Anahit - Uaxuctum

Azt mondják Giacinto Scelsi (1905-1988) az őrületből tért vissza. A 60-as évekbeli zenekari műveiben meghallhatjuk mindazt, amit ott hallhatott.