256 kbps MP3 files links (Only covers included):
http://rapidshare.com/files/174404571/camc-m.part1.rar
http://rapidshare.com/files/174407930/camc-m.part2.rar
APE & CUE files links (Only covers included):
http://rapidshare.com/files/174398259/camc.part1.rar
http://rapidshare.com/files/174400850/camc.part2.rar
http://rapidshare.com/files/174403860/camc.part3.rar
Booklet (39,1 MB):
http://rapidshare.com/files/174410335/camc_booklet.rar
http://rapidshare.com/files/174404571/camc-m.part1.rar
http://rapidshare.com/files/174407930/camc-m.part2.rar
APE & CUE files links (Only covers included):
http://rapidshare.com/files/174398259/camc.part1.rar
http://rapidshare.com/files/174400850/camc.part2.rar
http://rapidshare.com/files/174403860/camc.part3.rar
Booklet (39,1 MB):
http://rapidshare.com/files/174410335/camc_booklet.rar
A következő bejegyzést eredetileg karácsonykor szerettem volna megejteni. Annak szántam volna, aki az elmúlt 5 év legszebb pillanatait adta nekem. Can Atilla új lemezét zenés karácsonyi jókivánságként szerettem volna jelképesen az ő - ismét oly távol lévő - fája alá tenni. Mint ahogy az elmúlt karácsonyokkor is tettem. (Különös, a Can Atilla lemezek mindig így karácsony táján jönnek ki.)
A karácsonyi bejegyzésből nem lett semmi. Mi tagadás, pocsék karácsonyom volt, még pocsékabb folytatással. A kényszerű ünnep (számomra a karácsony sohase volt a meghittség ünnepe) úgy látszik, kifejlesztett bennem egy védekezési mechanizmust: a menekülést a semmibe. Ilyenkor az ember először a tetteket, aztán a szavakat, végül a gondolatokat is elhagyja. És amikor már az emlékek sem a sajátjaiként tűnnek elő, amikor a tükörbe nézve önmagát is idegennek látja, akkor beköszönt a nagy semmi. Nincs itt semmi emelkedettség, nincs megtisztulás, nincs nirvána, csak egy nagy SEMMI.
Miközben ezeket a sorokat írom innen a nagy SEMMIből, s hallgatom Can Atilla lemezét, különös, de azt veszem észre, hogy ez a zene rólam szól. Nyoma sincs benne a korábbi lemezeken megszokott pátosznak, nincsenek a fülben megmaradó dallamok. Komor, vad tájakra visz el a szerző, talán nem is mindig valós tájakra. Sokszor úgy érezzük, a lélek sivatagán át vezet ez az út.
Dzsalál ad-Dín Rúmi, a legnagyobb perzsa szúfi misztikus költő, akit követői Mewlana ("Mesterünk", "Mi Urunk") néven illetnek, a mai Afganisztán területére eső Horashan tertomány Belkh nevű falujábóé származott. Innen családjával együtt Bagdadon, Mekkán, Medinán, Jeruzsálemen és Damaszkuszon át Anatóliába vándorolt, s végül a szeldzsuk törökök virágzó fővárosában, Konyában telepedett meg 1228-ban. Utazásai során bámulatos tudásra tett szert az iszlám jog és hagyományok terén, de kiválóan ismerte az arab, perzs, indiai irodalmat és a görög filozófiát. Tanítványainak köre már életében széles volt, halála után pedig tanítványai megalapították a síremléke körül a Mevlevi dervisrend központját. Ma ők az úgynevezett "kerengő dervisek". Mevlana leghíresebb műve a Masznavi-je Manavi óriási hatással volt a szúfi misztikus gondolkodásra és irodalomra.
Can Atilla műve sem választható el a szúfi misztikától, a konyai kerengő dervisek világától. Nem csak impressziókat ad egy számunkra távoli kultúra néhány eleméről, hanem megpróbál megutaztatni bennünket abban. Most már harmadszor hallgatva, úgy érzem egész jól csinálja.
Ajánlom a fentebbi sorokat és Can Atilla muzsikáját annak, aki engem szeretne elfelejteni, de akit én sose tudok elfelejteni, s aki a nagy SEMMI közben is talán az egyetlen valóság az életemben.
A karácsonyi bejegyzésből nem lett semmi. Mi tagadás, pocsék karácsonyom volt, még pocsékabb folytatással. A kényszerű ünnep (számomra a karácsony sohase volt a meghittség ünnepe) úgy látszik, kifejlesztett bennem egy védekezési mechanizmust: a menekülést a semmibe. Ilyenkor az ember először a tetteket, aztán a szavakat, végül a gondolatokat is elhagyja. És amikor már az emlékek sem a sajátjaiként tűnnek elő, amikor a tükörbe nézve önmagát is idegennek látja, akkor beköszönt a nagy semmi. Nincs itt semmi emelkedettség, nincs megtisztulás, nincs nirvána, csak egy nagy SEMMI.
Miközben ezeket a sorokat írom innen a nagy SEMMIből, s hallgatom Can Atilla lemezét, különös, de azt veszem észre, hogy ez a zene rólam szól. Nyoma sincs benne a korábbi lemezeken megszokott pátosznak, nincsenek a fülben megmaradó dallamok. Komor, vad tájakra visz el a szerző, talán nem is mindig valós tájakra. Sokszor úgy érezzük, a lélek sivatagán át vezet ez az út.
Dzsalál ad-Dín Rúmi, a legnagyobb perzsa szúfi misztikus költő, akit követői Mewlana ("Mesterünk", "Mi Urunk") néven illetnek, a mai Afganisztán területére eső Horashan tertomány Belkh nevű falujábóé származott. Innen családjával együtt Bagdadon, Mekkán, Medinán, Jeruzsálemen és Damaszkuszon át Anatóliába vándorolt, s végül a szeldzsuk törökök virágzó fővárosában, Konyában telepedett meg 1228-ban. Utazásai során bámulatos tudásra tett szert az iszlám jog és hagyományok terén, de kiválóan ismerte az arab, perzs, indiai irodalmat és a görög filozófiát. Tanítványainak köre már életében széles volt, halála után pedig tanítványai megalapították a síremléke körül a Mevlevi dervisrend központját. Ma ők az úgynevezett "kerengő dervisek". Mevlana leghíresebb műve a Masznavi-je Manavi óriási hatással volt a szúfi misztikus gondolkodásra és irodalomra.
Can Atilla műve sem választható el a szúfi misztikától, a konyai kerengő dervisek világától. Nem csak impressziókat ad egy számunkra távoli kultúra néhány eleméről, hanem megpróbál megutaztatni bennünket abban. Most már harmadszor hallgatva, úgy érzem egész jól csinálja.
Ajánlom a fentebbi sorokat és Can Atilla muzsikáját annak, aki engem szeretne elfelejteni, de akit én sose tudok elfelejteni, s aki a nagy SEMMI közben is talán az egyetlen valóság az életemben.
3 megjegyzés:
Ahoj!
Meghallgattam a művet. Kétszer is :) Ahogy a fenti öncenzúrázó hozzászóló blogjában olvastam, Can Atilla igen magasan képzett zeneszerző. Ami a lemezt illeti, néhány dal akár valamelyik most futó anime sorozat zenéje is lehetne. Ezt nem negatív kritikaként említem, hanem ellenkezőleg. Ez a lemez már nem rossz :) Ha lenne időm beszórnék pár youtube linket, összehasonlításképpen, de nem fárasztalak. Az album többi része olyan világzene szteroidokon, nem dob nagy hátast tőle az ember (ez nem az a műfaj), de összességében kellemes zenehallgatást igér.
A fenti forrásból beszerzek még pár Can Atilla művet, mert felkeltette az érdeklődésemet az anyag :)
Sata!
Legyen szép és hasznos a vadászat:))
Megtisztelő, hogy ellátogattál szerény zenei kuckómba.
Jelenleg Dienten-ből tartom on-line a kapcsolatot, otthon a net kikapcsolásra került, a gaz és egyeduralkodónak képzelő T. Kábelesek rosszvoltából. Ha nem tévézek, ne is netezzek. Így testvér-zenei blog rengeteg és bizonyára inyenc zenéit sem tudom azonnal levadászni.
Köszönet empire meaestro-nak ki végül is engedélyezte a láthatóságát blogjának.
bagira, aus Dienten
Megjegyzés küldése