Antonio Vivaldi: Choral Works (1987, Hungaroton)

Úgy döntöttem arhíválok pár komolyzenei lemezt. Íme az első, a jó öreg Hungaroton kiadásában.

Fausto Romitelli: Professor Bad Trip (2003)

Fausto Romitelli (1963-2004) olasz zeneszerző.
Kompozícióinak középpontjában a hang anyagként való kezelése áll, amibe beleugrunk, hogy érezzük fizikai tulajdonságait: szemcsésségét, vastagságát, porozitását, sűrüségét, elektromosságát. Ez lényegébe hangszobrászat, vagy ahogy Romitelli fogalmaz "instrumentális szintézis, anamorfózis, a spektrális morfológia transzformációja és - köszönhetően az elektroakusztikus technikáknak - egy állandó mozgás elviselhetetlen sűrűségek, torzulások és interferenciák irányába". Műveiben felhasználja a "nem akadémiai derivációk hangzásvilágát", azaz bizonyos rock és techno elemeket.
Romitelli 1963 február 1-én született Gorizián. A milánói "Guseppe Verdi" konzervatóriumban tanult zeneszerzést, majd Franco Donatoninál a sienai Accademia Chigianán és a milánói Scuola Civicán folytatta tanulmányait. 1991-ben Párizsba költözött ahol új technológiákat tanulmányozott az IRCAM d’Informatique Musicale kurzusán. 1993 és 1995 között ugyanitt "compositeur en recherche"-ként közremüködött. Bár figyelme a fő európai vonulat felé irányult (főleg Ligeti György és Giacinto Scelsi), a legnagyobb hatást mégis a francia spektralisták (legfőképp Hugues Dufourt és Gérard Grisey) gyakorolták rá. A különböző nemzetközi versenyeken ( Amsterdam, Frankfurt, Bécs, Milánó, Stockholm és Siena [1989 ben első díj ]) elért sikerei után Romitelli műveit rutinszerüen adták elő. Fausto Romitelli 2004 június 27-én halt meg Milánóban.


A Professor Bad Trip (1998-2000) trilógiájának alapjául Henri Michaux hallucinogén drogok hatása alatt írt művei szolgálnak. Itt Romitelli a pszichedelikus rock "sötét univerzumából" merít.

Radio Massacre International: Rain Falls in a Different Way (2008)

Akik ismerik az RMI-t, tudják, hogy bizonyos lemezeik mellé egy kisérő lemezt adnak ki, amin az eredeti albumról lemaradt, vagy oda valamilyen oknál fogva nem illő számok kerülnek. Ez is egy ilyen "maradék", a Rain Falls in Grey c. lemez maradéka. A stílus ugyanaz, progresszív-analóg-elektronikus miazma, amolyan "na, ilyet is tudunk" örömzene, itt kicsit jobban elborulva. Szekvencer rajongók kerüljék :)